A vállalatok devizaügyleteihez kapcsolódó árfolyamkockázatot lehet szakszerűen, és lehet szakszerűtlenül kezelni, de az árfolyamok felügyeletét figyelmen kívül hagyó struccpolitika súlyos következményekkel járhat.
Az árfolyamkockázat szakszerűtlen kezelése évente 50-100 millió forint (mínusz 1-2 százalék) devizaveszteséget is okozhat egy ötmilliárd forint exportárbevétellel rendelkező cégnél, miközben az árfolyamkockázat-kezelést profi módon végző vállalat pénzügyese (treasurerje) a banki ügyleteken évről évre ötvenmillió forint árfolyamnyereséget realizál (plusz 1 százalék). A sikeres vagy sikertelen devizakockázat-kezelés évente 100-150 millió forint valós különbséget jelent a két cég adózott eredménye között.
A jelentős éves devizakitettséggel rendelkező cégeknél megesik, hogy a tulajdonosok, pénzügyesek és számviteli szakértők azon polemizálnak, hogy a devizaárfolyam-veszteség virtuális-e, és ebből adódóan az árfolyamkockázat csak könyveléstechnikailag jelentkezik-e, vagy az évenkénti árfolyamveszteség valós gos, és tényleg rontja az eredményt. Az utóbbi az igaz, a virtualitás elve nincs a számviteli alapelvek között, „a gazdálkodónak könyvelnie kell minden olyan gazdasági eseményt, amely az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre hatással van” – a teljesség, valódiság, óvatosság, világosság elve alapján. Nem szerencsés, ha egy cég az árfolyamkockázat-kezelést a könyveléstechnika csiszolgatásával képzeli el.
A tisztánlátást az sem segíti, ha a devizás tételek összesített eredményének kimutatása nem egyértelmű az éves pénzügyi beszámolók soraiból, mert az éves eredménykimutatás vonatkozó soraiba olyan tételek is kerülnek, amelyeknek semmi közük a devizaeredményhez. Ilyen a skontóügylet, a forgatási célú részesedés (értékpapír) árfolyamváltozása, a halasztott fizetési ügylet, a vásárolt követelés, és még sorolhatnánk. A tisztánlátás érdekében a cégeknél a devizaárfolyameredményre és a kockázatkezelési tevékenység eredményességére vonatkozó dinamikus alaptáblákat, kimutatásokat javasolt naponta, hetente elkészíteni. Az árfolyamkockázat-kezelési tevékenység a vállalati treasury funkció talán legkomplexebb területe, nem szólhat csak devizakonverzióról, ad hoc likviditáskezelésről és a devizás tételek számviteli kezeléséről. Az árfolyamkockázat-kezelési munkában fél siker a valós vállalati devizakitettség meghatározása és követése, több devizával foglalkozó cégeknél a cégszintű kockázati modell felállítása.
A vállalati devizaárfolyam-kockázat fejlesztésének első lépése, hogy a cégek feltérképezik, vajon az árfolyamveszteségeiknek melyek a forrásai. Érdemes ezt elvégezni, mert egyes területek fejlesztése kockázatmentesen javítja az árfolyameredményt. Az alábbi kérdésekre adott válaszok segíthetnek az önvizsgálatban, és meghatározhatják a vállalati árfolyamkockázat-kezelési tevékenység további fejlesztésének irányát:
Exportcégnél: realizálódott árfolyamnyereség a „pénzügyi műveletek egyéb eredménye” soron, amelynek forrása a tíz éve tartó, évi 2,6 százalékos forintgyengülés az euróval szemben?
A devizaügyletekkel összefüggő éves eredmény hány százaléka a cég devizakitettségének, illetve adózott eredményének? Az éves devizaforgalmi terv mennyire naprakész, mennyire reális?
Kalkulál-e különböző lehetséges árfolyamszintekkel, üzletáganként fedezeti ponttal?
Működik-e olyan irányítási rendszer a cégnél, amely követi a devizaárfolyamok változásából eredő napi árfolyamkitettséget (kockázatot), és kimutatja az árfolyamkockázat-kezelés napi, heti, havi, éves realizált és nem realizált eredményét?
Hogyan ellenőrzi a cég a devizakonverzióknál a bankok által közvetített árfolyamok pontosságát? Tudja-e árazni a banki határidős, opciós és strukturált pénzügyi termékeket?
A cég részéről devizakereskedelemben járatos devizaüzlet-kötő vagy megbízott laikus köti a devizaügyleteket? Vizsgálják-e az árfolyam-előrejelzések hatását a cégcsoport eredményességére?
Rendelkezik-e a cég vagy cégcsoport éves árfolyamkockázat-kezelési stratégiával, árfolyam-politikával?
Az árfolyamok hullámzása megkerülhetetlen adottság, e területen a devizakitettséggel rendelkező cégek pénzügyeseinek tényleg van lehetőségük alkotni. A sikeres kockázatkezelés eredményeként megszűnhet a cégnél a több évre visszanyúló árfolyamveszteséget termelő trend, megjelenhet a számlán az elmaradt haszon, növekedhet az adózás előtti eredmény. A devizaárfolyam-eredmény külön értéke, hogy nem korrelál a cég alaptevékenységével, tehát olyankor is lehet rá számítani, amikor a cég eredményessége amúgy ingadozik. A vállalat piaci értékét emeli, ha a pénzügyi menedzsment a treasury funkció talán legkomplexebb területén olyan problémákat old meg, amelyeket a versenytárs cégek nem tudnak, például az üzleti tervet megvalósíthatóvá teszi a hullámzó devizaárfolyamok által sújtott régiókban. A devizaforgalom folyamatos magas szintű tervezése által növekszik a kiszámíthatóság, és cégszinten oldódik az árfolyamok változékonyságából származó stressz és bizonytalanság. Navigarre necesse est, vagyis hajózni muszáj – mondta Nagy Pompeius, akinek a gondolatai – hiába a kétezer év – ismét aktuálisak. Akkor hajózni volt muszáj, ma a nemzetközi kereskedelemben részt vevő, jelentős devizapiaci kitettségű cégeknél az árfolyamváltozásokból eredő kockázatot kötelező kezelni! Soha nem késő elkezdeni!
